Az elveszett bárány.

¹Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák.

²A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”, jegyezték meg.

³Erre a következő példabeszédet mondta nekik:

⁴„Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem Hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja?

⁵Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik:

⁶Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.

⁷Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.

Az elveszett drachma.

⁸Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van és elveszt egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja?

⁹Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait és azt mondja nekik: örüljetek velem, megtaláltam elveszett drachmámat.

¹⁰Mondom nektek: éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.”

A tékozló fiú.

¹¹Aztán tovább folytatta: „Egy embernek két fia volt.

¹²A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az örökség nekem járó részét. Az elosztotta köztük vagyonát.

¹³Néhány nap múlva a fiatalabb
összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát.

¹⁴Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szűkölködni kezdett.

¹⁵Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket.

¹⁶Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle.

¹⁷Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek!

¹⁸Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és teellened!

¹⁹Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.

²⁰Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta.

²¹Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.

²²De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára.

²³Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk,

²⁴hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

²⁵Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot.

²⁶Hívta az egyik szolgát és megkérdezte, mi történt.

²⁷Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült.

²⁸Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja kijött és kérlelni kezdte.

²⁹De ő szemére vetette atyjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna.

³⁰Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hizlalt borjút.

³¹Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd.

³²Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.”

³³

Az elveszett bárány.

³⁴A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”, jegyezték meg.

³⁵Erre a következő példabeszédet mondta nekik:

³⁶„Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem Hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja?

³⁷Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik:

³⁸Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.

³⁹Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.

⁴⁰

Az elveszett drachma.

⁴¹Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait és azt mondja nekik: örüljetek velem, megtaláltam elveszett drachmámat.

⁴²Mondom nektek: éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.”

⁴³

A tékozló fiú.

⁴⁴A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az örökség nekem járó részét. Az elosztotta köztük vagyonát.

⁴⁵Néhány nap múlva a fiatalabb
összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát.

⁴⁶Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szűkölködni kezdett.

⁴⁷Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket.

⁴⁸Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle.

⁴⁹Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek!

⁵⁰Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és teellened!

⁵¹Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.

⁵²Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta.

⁵³Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.

⁵⁴De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára.

⁵⁵Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk,

⁵⁶hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

⁵⁷Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot.

⁵⁸Hívta az egyik szolgát és megkérdezte, mi történt.

⁵⁹Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült.

⁶⁰Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja kijött és kérlelni kezdte.

⁶¹De ő szemére vetette atyjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna.

⁶²Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hizlalt borjút.

⁶³Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd.

⁶⁴Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.”