Intés a bűnbánatra.

¹Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus.

²Ő ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak?

³Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.

⁴Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebb volt a többi Jeruzsálemben élő embernél?

⁵Nem. De azt mondom nektek: ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.”

A terméketlen fügefa.

⁶Azután példabeszédet mondott nekik: „Valakinek fügefa volt a szőlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.

⁷Erre így szólt vincellérjéhez: három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek foglalja el a földet?

⁸Uram, felelte az, hagyd meg még az idén.

⁹Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt. Ha nem, jövőre kivághatod.”

Egy nyomorék asszony meggyógyítása.

¹⁰Szombatonként az egyik zsinagógában tanított.

¹¹Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott fölegyenesedni.

¹²Mikor Jézus meglátta, magához hívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette kezét,

¹³az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent.

¹⁴Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: „Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton.”

¹⁵„Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye?

¹⁶Ábrahám leányát viszont, akit immár tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékétől szombaton?”

Jézus tanítása Isten országáról

¹⁷E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett.

Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.

¹⁸Aztán így szólt: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam?

¹⁹Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai.”

²⁰Majd tovább folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát?

²¹Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkel.”

A szűk kapu.

²²Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztülment.

²³Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így felelt:

²⁴„Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.

²⁵Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: nem tudom, honnan vagytok.

²⁶Mire ti bizonykodni kezdtek: hiszen előtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál!

²⁷De ő megismétli: nem tudom, honnét vagytok! Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!

²⁸Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan.

²⁹Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában.

³⁰Vannak tehát utolsók, akik elsők lesznek, és elsők, akik utolsók lesznek.”

Jézus és Heródes.

³¹Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette őt: „Menj, távozzál innét. Heródes meg akar ölni.”

³²De ő így felelt: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: nézd, ördögöt űzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen.

³³De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

Jaj neked, Jeruzsálem!

³⁴Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok.

³⁵Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: áldott, ki az Úr nevében jön!”