Ne féljetek az üldözéstől!
1Közben olyan nagy tömeg gyűlt köréje, hogy csaknem összetaposták egymást. De ő csak tanítványaihoz szólt: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.
2Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék.
3Amit sötétben mondtatok, elmondják majd fényes nappal, és amit szobában fülbe súgtatok, hirdetni fogják a háztetőről.
4Mondom nektek, barátaimnak: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni.
5Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. Igenis, mondom nektek: tőle féljetek!
6Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük.
7Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél.
8Mondom nektek: mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.
9Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.
10Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen káromkodik, nem nyer bocsánatot.
11Mikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogyan és mivel védekezzetek vagy mit mondjatok.
12A Szentlélek abban az órában megtanítja nektek, mit kell mondanotok.”
Őrizkedjetek a kapzsiságtól!
13Akkor odaszólt hozzá valaki a nép közül: „Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.”
14De ő elutasította: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?
15Vigyázzatok, fordult a többiekhez, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
16Aztán ezt a példabeszédet fűzte hozzá: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje.
17Így okoskodott: mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termést.
18Tudom már mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm a termést és minden vagyonomat,
19aztán elégedetten mondom: ember, van elég vagyonod, sok évre eltart. Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet.
20De Isten így szól hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?
21Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.”
Bízzatok a gondviselésben!
22Aztán így szólt tanítványaihoz: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek.
23Az élet több az eledelnél és a test több a ruhánál.
24Nézzétek a hollókat, nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csűrük, Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál!
25Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik?
26Ha tehát ilyen kicsiségre is képtelenek vagytok, mit aggódtok a többi miatt?
27Nézzétek a liliomokat, mint növekednek! Nem szőnek, nem is fonnak. Mégis azt mondom nektek, még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
28Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn zöldell, de holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek.
29Ne kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok. Ne nyugtalankodjatok!
30Mindezt a pogányok keresik. Tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségtek van.
31Keressétek (először) az ő országát (és annak igazságát) és ezeket (mind) megkapjátok.
Gyűjtsetek mennyei kincset!
32Ne félj te kisded nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.
33Adjátok el, amitek van, és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rágja.
34Ahol a kincsed, ott a szíved is.
Az éber szolgák.
35Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben.
36Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.
37Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti és gondosan kiszolgálja őket.
38Ha pedig a második, vagy a harmadik őrváltáskor jön: Boldogok azok (a szolgák), ha így találja őket.
39Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, melyik órában jön a tolvaj, (bizonyára virrasztana és) nem engedné betörni házába.
40Ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.”
41Péter erre megkérdezte: „Uram, nekünk mondod ezt a példabeszédet vagy mindenkinek?”
42Az Úr így felelt: „Mit gondoltok, ki a hű és okos kulcsár, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy kiadja búzarészüket kellő időben?
43Boldog az a szolga, ha visszatérő ura ebben a tevékenységben találja.
44Igaz, amit mondok nektek: minden vagyona fölé rendeli őt.
45De ha az a szolga ezzel a gondolattal: késlekedik még uram, verni kezdi a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik és részegeskedik,
46megjön az ura azon a napon, amikor nem várja, s abban az órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja.
47Az a szolga, aki ismeri ura akaratát és mégsem áll készen és nem tesz akarata szerint, sok verést kap.
48Aki pedig nem ismeri, de büntetésre méltót tesz, kevesebb verést kap. Mindattól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire többet bíztak, attól még többet fognak számon kérni.
Jézussal vagy Jézus ellen.
49Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna!
50Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék!
51Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem azt, hanem ellenkezést.
52Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen és kettő három ellen.
53Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya a lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával.”
Az idők jele.
54Aztán így szólt a néphez: „Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt azt mondjátok: zápor jön, s úgy is lesz.
55Ha déli szél fúj, azt mondjátok: hőség lesz, s megjön az is.
56Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt?
57Miért nem ítélitek meg magatok, mi a helyes?
58Mikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mész, igyekezzél még az úton békességben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen.
59Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért is le nem fizetted.”