Gyógyítás a Beteszda fürdőnél.

Másodszor Jeruzsálemben

¹Később ünnepük volt a zsidóknak és Jézus fölment Jeruzsálembe.

²Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, melynek héber neve Beteszda. Öt oszlopcsarnok áll mellette.

³Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, s a víz mozdulására várt.

⁴Az (Úr) angyala időnként leszállt a tóra és a víz fölkavarodott. Aki ezután elsőnek lépett a fölkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is.

⁵Feküdt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje volt beteg.

⁶Mikor Jézus őt ott fekve látta és megtudta, hogy már oly hosszú ideje szenved, megkérdezte: „Meg akarsz gyógyulni?”

⁷„Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, mikor fölkavarodik a víz. Mire odaérek, már más lép be előttem.”

⁸Jézus erre így szólt: „Kelj föl, fogd ágyadat és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta ágyát és járni kezdett.

⁹Aznap éppen szombat volt.

¹⁰A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, tilos vinned az ágyat.”

¹¹De az mentegetőzött: „Aki meggyógyított engem, az mondta: fogd ágyadat és járj!”

¹²Azok megkérdezték: „Ki az, aki azt mondta neked: fogd ágyadat és járj?”

¹³A meggyógyult azonban nem tudta ki volt, mert Jézus a helyszínen összegyűlt néptömeg miatt eltávozott.

¹⁴Később Jézus a templomban találkozott vele és megszólította: „Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj.”

¹⁵Erre elment az ember és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.

Jézus egylényegű az Atyával.

¹⁶A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton művelte.

¹⁷Jézus megmagyarázta nekik: „Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom.”

¹⁸A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is Atyjának mondta és ezzel egyenlővé tette magát Istennel.

¹⁹Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony mondom nektek: A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis ő tesz, azt a Fiú ugyanúgy cselekszi.

²⁰Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy ámuljatok rajta.

²¹Amint az Atya halottakat támaszt fel és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti, akit akar.

²²Az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen a Fiúra bízta,

²³hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tiszteli az Atyát. Aki a Fiút nem tiszteli, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldte.

²⁴Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül ítéletre, hanem már árment a halálból az életre.

²⁵Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra és már itt is van, mikor a holtak meghallják Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak rá, élni fognak.

²⁶Amint az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában,

²⁷és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia.

²⁸Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát.

²⁹Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására.

³⁰Nem tehetek önmagamtól semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.

Az Atya tanúsága Jézusról.

³¹Ha én tanúskodom önmagamról, tanúságom nem érvényes.

³²Más tanúskodik rólam, és én tudom, hogy igaz az a tanúság, amit rólam tesz.

³³Ti Jánosnál tudakozódtatok, és ő tanúságot tett az igazságról.

³⁴De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra, csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek.

³⁵Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni.

³⁶Olyan tanúságom van, amely fölülmúlja Jánosét: tetteim, amelyek végbevitelét rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött engem.

³⁷Tehát maga az Atya, aki küldött, tanúskodik rólam. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok,

³⁸és igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek annak, akit küldött.

³⁹Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy bennük találtok örök életet. Éppen azok tanúskodnak rólam.

⁴⁰Ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

A hitetlenség gyökere.

⁴¹Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.

⁴²Ismerlek titeket: nincs bennetek Isten szeretete.

⁴³Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el, ha más a saját nevében jön, azt elfogadjátok.

⁴⁴Hogyan lehetnétek hívők, mikor egymás dicsőítését elfogadjátok, de nem keresitek az egy Istentől származó dicsőséget?

⁴⁵Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben reménykedtek.

⁴⁶Ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt.

⁴⁷Ha az ő írásának nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavamnak?”