Jézus Jákob kútjánál.

¹A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János.

²Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai.

³Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Júdeát és ismét Galileába tartott.

⁴Keresztül kellett mennie Szamarián.

⁵Útközben Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amit Jákob adott fiának, Józsefnek.

⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.

Beszélgetés a szamariai asszonnyal.

⁷Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.”

⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

⁹Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal.

¹⁰Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, aki mondta neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.”

¹¹„Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet?

¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?”

¹³Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik.

¹⁴De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

¹⁵„Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam és ne kelljen Ide járnom meríteni.”

¹⁶„Menj, szólt (Jézus), hívd el férjedet és jöjj ide.”

¹⁷„Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus ráhagyta: „Jól mondtad: nincs férjem.

¹⁸Öt férjed volt, s akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad.”

¹⁹„Uram, ismerte be az asszony, látom, próféta vagy.

²⁰Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”

²¹Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem, asszony eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.

²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól való.

²³De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván.

²⁴Lélek az Isten: akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”

²⁵Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent.”

²⁶Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

A tanítványok visszatérése.

²⁷Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Mit akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?”

²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek:

²⁹„Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?”

³⁰Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá.

³¹Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.”

³²De ő így válaszolt: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”

³³A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?”

³⁴Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.

³⁵Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra.

³⁶Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval.

³⁷Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat.

³⁸Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.”

Jézus és a szamariaiak.

³⁹Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: „Mindent megmondott, amit tettem.”

⁴⁰A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.

⁴¹Tanítására még többen hittek benne.

⁴²Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: ez valóban a világ üdvözítője.”

Jézus Galileában.

⁴³Két nap múlva folytatta útját Galileába.

⁴⁴Jézus ugyan maga volt rá tanú, hogy prófétának nincs becsülete a saját hazájában,

⁴⁵mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen. Az ünnepen ugyanis ott voltak ők is.

⁴⁶Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kafarnaumban egy királyiképviselő, akinek betegen feküdt a fia.

⁴⁷Mikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste őt és kérte, hogy jöjjön, gyógyítsa meg fiát. Már halálán volt.

⁴⁸Jézus így szólt: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”

⁴⁹„Uram, kérte ismét a királyi tisztviselő, jöjj el, míg meg nem hal gyermekem.”

⁵⁰„Menj csak, felelte Jézus, fiad él.” Hitt az ember Jézus szavainak és hazament.

⁵¹Még út közben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van.

⁵²Tudakozódott tőlük, melyik órában lett jobban. „Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz” – válaszolták.

⁵³Az apa rájött, hogy ez volt az az óra, amikor Jézus azt mondta neki: „Fiad él.” Erre egész házával együtt hívő lett.

⁵⁴Ez volt Jézus második csodája. Akkor művelte, amikor Júdeából Galileába ment.