A csodálatos kenyérszaporítás.

¹Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván.

²Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat.

³Jézus fölment egy hegyre, s ott leült tanítványaival.

⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

⁵Mikor Jézus körültekintett és látta a hozzá tóduló nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”

⁶Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni.

⁷Fülöp így felelt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek.”

⁸Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére közbeszólt:

⁹„Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi ez ennyinek?”

¹⁰„Telepítsétek le az embereket!” – szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.

¹¹Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak.

¹²Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen.”

¹³Össze is szedték, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, ami az étkezők után maradt.

¹⁴Amikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: „Bizonyosan ez a próféta, akinek el kell jönnie.”

¹⁵Amikor Jézus észrevette, hogy megindulnak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, visszavonult a hegyre egészen egyedül.

Jézus a vizen jár.

¹⁶Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra.

¹⁷Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük.

¹⁸Erős szél fújt és a tó háborgott.

¹⁹Mintegy huszonöt-harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek.

²⁰De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek.”

²¹Föl akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.

Az eukarisztikus beszéd.

²²Másnap a tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.

²³Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.

²⁴Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba és Kafarnaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.

²⁵Mikor megtalálták a tó másik partján, megkérdezték: „Mester, mikor jöttél ide?”

²⁶Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom nektek: kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.

²⁷Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, amit az Emberfia ad majd nektek: őt igazolja az Atyaisten.”

²⁸Azok megkérdezték: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”

²⁹„Istennek tetsző cselekedet az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében.”

³⁰De ők tovább kérdezték: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel?

³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: kenyeret adott nekik enni.”

³²Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret a mennyből, hanem Atyám adja a mennyből az igazi kenyeret,

³³mert az az Isten kenyere, ami leszállt a mennyből szállt le és életet ad a világnak.”

³⁴„Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”

Jézus az élet kenyere.

³⁵Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha.

³⁶Megmondtam nektek: láttok engem és mégsem hisztek.

³⁷Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki.

³⁸Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

³⁹Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon.

⁴⁰Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én föltámasztom őt az utolsó napon.”

⁴¹Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: „Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér.”

⁴²Így érveltek: „Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?”

⁴³Jézus rájuk szólt: „Ne zúgolódjatok!

⁴⁴Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza.

⁴⁵Én föltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.

⁴⁶Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát.

⁴⁷Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz (bennem), annak örök élete van.

Jézus az élet kenyere az eukarisztiában.

⁴⁸Én vagyok az élet kenyere.

⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában és mégis meghaltak.

⁵⁰Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.

⁵¹Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”

⁵²Vita támadt erre a zsidók közt: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – mondták.

⁵³Jézus megerősítette: „Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.

⁵⁴Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon.

⁵⁵Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital.

⁵⁶Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne.

⁵⁷Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él.

⁵⁸Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a (manna), melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.”

⁵⁹Így tanított a kafarnaumi zsinagógában.

Az eukarisztia és a hitetlenkedők.

⁶⁰Ennek hallatára tanítványai közül többen megjegyezték: „Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?”

⁶¹Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak a miatt, hozzájuk fordult tehát: „Ez megbotránkoztat titeket?

⁶²Hát ha majd látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt?

⁶³A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Szavaim, amiket mondtam nektek, lélek és élet, de vannak köztetek, akik nem hisznek.”

⁶⁴Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki fogja őt elárulni.

⁶⁵„Ezért mondtam nektek, folytatta, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki.”

⁶⁶Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle és már nem járt vele.

⁶⁷Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt: „Csak nem akartok ti is elmenni?”

⁶⁸Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak.

⁶⁹Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

⁷⁰Jézus erre megjegyezte: „Nem tizenkettőt választottam? S egy közületek mégis ördög.”

⁷¹Ezt Júdásra értette, a karióti Simon fiára, mert ő árulta el: egy a tizenkettő közül.