79 (78). ZSOLTÁR. A NÉP GYÁSZÉNEKE
1(Aszaf zsoltára.) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették.
2Szolgáid testét prédául vetették az égi madaraknak, híveid húsát a föld vadjainak.
3Jeruzsálem körül ontották vérüket, mint a vizet, és nem akadt senki, hogy eltemesse őket.
4Szomszédainknak szitok tárgya lettünk, csúfság és nevetség azoknak, akik körülöttünk laknak.
5Meddig még Uram? Örökre haragudni akarsz? Meddig izzik még bosszúd, mint a tűz?
6Öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, amelyek neved nem tisztelik,
7amiért Jákobot eltiporták s lakóhelyét pusztasággá tették.
8Atyáink bűneit ne rajtunk torold meg, siess elénk irgalmaddal, mert egészen nyomorultak lettünk.
9Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért!
10Miért mondják a pogányok: „Hol van hát Istenük?” Szemük előtt legyen nyilvánvaló bosszúd a pogányokon, szolgáid véréért, amit kiontottak.
11Hatoljon fel hozzád a foglyok nyögése, szabadítsa ki erős karod a halálra szántakat!
12Szomszédainknak add vissza hétszeresen a gyalázatot, amellyel illettek, Uram!
80 (79). ZSOLTÁR
13Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, magasztalni fogunk mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.