A nép gyászéneke

¹(Aszaf zsoltára.)

A nép gyászéneke

Uram, pogányok törtek be örökségedbe,

A nép gyászéneke

szent templomodat meggyalázták.

A nép gyászéneke

Jeruzsálemet romhalmazzá tették.

²Szolgáid testét prédául vetették

az égi madaraknak,

híveid húsát a föld vadjainak.

³Jeruzsálem körül ontották vérüket,

mint a vizet,

és nem akadt senki,

hogy eltemesse őket.

⁴Szomszédainknak szitok tárgya lettünk,

csúfság és nevetség azoknak,

akik körülöttünk laknak.

⁵Meddig még Uram?

Örökre haragudni akarsz?

Meddig izzik még bosszúd, mint a tűz?

⁶Öntsd ki haragod a pogányokra,

akik nem ismernek,

az országokra,

amelyek neved nem tisztelik,

⁷amiért Jákobot eltiporták

⁷s lakóhelyét pusztasággá tették.

⁸Atyáink bűneit ne rajtunk torold meg,

siess elénk irgalmaddal,

mert egészen nyomorultak lettünk.

⁹Neved dicsőségéért ments meg minket,

Istenünk, szabadítónk!

Bocsásd meg, Urunk, bűneinket,

ments meg minket a nevedért!

¹⁰Miért mondják a pogányok:

„Hol van hát Istenük?”

Szemük előtt legyen nyilvánvaló

bosszúd a pogányokon,

szolgáid véréért, amit kiontottak.

¹¹Hatoljon fel hozzád a foglyok nyögése,

szabadítsa ki erős karod

a halálra szántakat!

¹²Szomszédainknak add vissza hétszeresen

a gyalázatot, amellyel illettek, Uram!

¹³Mi pedig, a te néped és nyájad juhai,

magasztalni fogunk mindörökké,

s nemzedékről nemzedékre hirdetjük

dicsőségedet.