72 (71). ZSOLTÁR. A MEGÍGÉRT KIRÁLY
1(Salamontól.) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára:
2kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet.
3A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan
4ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri.
5Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold.
6Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet.
7Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold.
8Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig.
9A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet.
10Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek.
11A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki.
12Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül.
13A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét.
14Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében.
15[Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké.
16Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bőségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön!
17Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek.
18Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát;
19áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsőségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen!
20[Vége Izáj fia, Dávid imájának.]