71 (70). ZSOLTÁR. ÖREGEDŐ EMBER IMÁJA

¹Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom!

²Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre!

³Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram.

⁴Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől!

⁵Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta.

⁶Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam.

⁷Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy.

⁸Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel.

⁹Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!

¹⁰Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek.

¹¹Azt mondják: „Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!”

¹²Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre!

¹³Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat!

¹⁴Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted.

¹⁵Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet.

¹⁶Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem.

¹⁷Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem.

¹⁸De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat,

¹⁹és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem?

²⁰Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből.

²¹Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam.

²²S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked.

²³Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad.

²⁴Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták!

²⁵

71 (70). ZSOLTÁR. ÖREGEDŐ EMBER IMÁJA

²⁶Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre!

²⁷Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram.

²⁸Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől!

²⁹Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta.

³⁰Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam.

³¹Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy.

³²Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel.

³³Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!

³⁴Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek.

³⁵Azt mondják: „Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!”

³⁶Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre!

³⁷Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat!

³⁸Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted.

³⁹Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet.

⁴⁰Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem.

⁴¹Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem.

⁴²De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat,

⁴³és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem?

⁴⁴Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből.

⁴⁵Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam.

⁴⁶S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked.

⁴⁷Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad.

⁴⁸Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták!