69 (68). ZSOLTÁR. SIRALOM
1(A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól.)
2Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér,
3belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem.
4Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom.
6Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted.
7De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene!
8Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat.
9Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem.
10Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat.
11Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott.
12Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik.
13A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek.
14De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint!
15Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet,
16nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre!
17Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám!
18Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar!
19Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg!
20Ismered gyalázatomat,
21szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól.
22Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan.
23Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna.
24
25Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.
26Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká!
27Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét!
28Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket!
29Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban!
30Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát.
31Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted!
32Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt!
33Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem!
34Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.
35Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
36A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!
37Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le.
38Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog!
39Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet,
40szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.