68 (67). ZSOLTÁR. AZ ÚR DIADALMENETE
1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)
2Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik.
3Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tűznél, úgy semmisülnek meg a bűnösök Isten színe előtt.
4Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben.
5Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt!
6Az árvák atyja, özvegyek védelmezője – ez az Isten szent hajlékában.
7Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán.
8Istenünk, te néped előtt vonultál, amikor a pusztában áthaladtál:
9megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt.
10Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad.
11Itt adtál nyájadnak, Istenünk, hazát, jóságodban szerezted azt a szegénynek.
12Az Úr üzenetet bíz a hírvivőkre:
13„A Mindenható elűzött
14hatalmas sereget.”
15Királyok menekülnek, seregek futottak, a ház szépe zsákmányt osztott.
16Amikor ott táboroztak a karámok között, a galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldellő arany csillogott szárnyain.
17A Zsolt 68,15a vers áthelyezve ide: Zsolt 68,12b (12106801202)
18Ékszerük, mint hó a Calmonon.
19Básán hegye Isten hegye, Básán hegye magas csúcs.
20Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok, azt a hegyet, amit Isten lakóhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre.
21Isten kocsija tömérdek, ezerszer ezer. Így vonul az Úr a Siontól a szentélybe.
22Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram.
23Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket.
24Isten a mi üdvösségünk! Üdvösség Istene a mi Istenünk, az Úr, a Hatalmas megóv a haláltól.
25Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, az üstökét azoknak, akik bűnben élnek.
26Így szól az Úr: „Lehozom őket Básánból, kihozom őket a tenger mélyéből,
27hogy lábadat vérükben fürösszed, s kutyáid is falják fel ellenségeidből részüket.”
28Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe.
29Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve.
30„Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok!”
31Itt van Benjamin, a legfiatalabb – legelöl megy. Itt vannak Júda előkelői csapatostul. Zebulun előkelői, Naftali előkelői.
32Isten, mutasd meg hatalmadat, Isten, aki értünk munkálkodol!
33Templomod tiszteletére, amely Jeruzsálemben áll, királyok szentelnek neked áldozatot.
34Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket!
35Jöjjenek Egyiptom nagyjai, Etiópia nyújtsa ki kezét Isten felé,
36föld birodalmai, énekeljetek Istennek! Zengjetek dicséretet az Úrnak,
37aki áthalad az egek egein, az ősrégi egeken. Íme, hallatja hangját, szavának erejét.
38Ismerjétek el Isten hatalmát! Fölsége Izrael fölött tündököl, magasan a felhőkben felragyog hatalma.
39Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!