46 (45). ZSOLTÁR. ISTEN VELÜNK

1(A karvezetőnek – Korach fiainak éneke oboára.)

2Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.

3Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak,

4ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!]

5A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát.

6Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.

7A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet.

8Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!

9Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet,

10megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti.

11Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett.

12Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!