44 (43). ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT NÉP PANASZA

¹(A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.)

²Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben

³a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted.

⁴Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket.

⁵Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak.

⁶Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

⁷Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg,

⁸te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket.

⁹Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük.

¹⁰De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel.

¹¹Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel.

¹²Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé.

¹³Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből.

¹⁴Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak.

¹⁵Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk.

¹⁶Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat.

¹⁷Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim.

¹⁸Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg.

¹⁹Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le,

²⁰amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével.

²¹Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket:

²²Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát?

²³Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra.

²⁴Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre!

²⁵Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról?

²⁶Hiszen lelkünket a porba taposták, testünk a földhöz tapadt.

²⁷Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!