32 (31). ZSOLTÁR
1(Tanítóköltemény – Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
2Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
3Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége.
4Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon.
5De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet.
6Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el.
7Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival.
8Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik:
9Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!
10A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma.
11Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!
1232 (31). ZSOLTÁR
(Tanítóköltemény – Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
13Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
14Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége.
15Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon.
16De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet.
17Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el.
18Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival.
19Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik:
20Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!
21A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma.
22Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!