Ima a győzelemért

¹(Dávidtól.)

Ima a győzelemért

Áldott legyen az Úr, az én sziklám!

Ima a győzelemért

Ő tanította a kezemet harcra,

Ima a győzelemért

az ujjaimat viadalra.

²Te vagy nekem az irgalom, a vár,

az erős bástya, a szabadító,

te vagy a pajzsom és a menedékem.

Te tetted alattvalómmá a népeket.

³Uram, mi az ember, hogy felkarolod,

az emberfia, hogy megemlékezel róla?

⁴Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat.

Mint az árnyék, úgy fogynak napjai.

⁵Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le,

érintsd meg a hegyeket,

hogy füstölögjenek!

⁶Szórd ki villámaidat,

s verd szét az ellenséget,

küldd el nyilaidat, és zavard szét őket.

⁷Nyújtsd ki kezed a magasból,

szabadíts ki a hatalmas vizekből,

s az idegenek hatalmától ments meg!

⁸Szájuk hazugságot beszél,

⁸s jobbjuk hamisan esküszik.

⁹Új éneket énekelek neked, Istenem,

tízhúrú hárfán játszom színed előtt.

¹⁰Te, aki győzelmet adsz a királyoknak,

és aki szolgádat, Dávidot megmentetted:

¹¹ments meg engem is a végzetes kardtól,

szabadíts meg az idegenek hatalmától!

Szájuk hazugságot beszél,

s jobbjuk hamisan esküszik.

¹²Fiaink legyenek, mint az ültetvény,

amely fiatalon nagyra nő.

Leányaink, mint szegletoszlopok,

amiket palotákhoz faragtak.

¹³Csűreink teljenek meg gazdagon,

mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük!

Juhaink szaporodjanak ezerszeresen,

s tízezerszeresen legelőinkön!

¹⁴Barmaink is sokasodjanak,

pusztulás és vetélés nélkül.

Utcáinkon ne hallatsszék jajszó!

¹⁵Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze.

Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.