Alázatos kérés

¹(Dávid zsoltára.)

Alázatos kérés

Halld meg, Uram, imámat,

Alázatos kérés

te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet!

Alázatos kérés

Hallgass meg igazságod szerint!

²Ne menj ítéletre szolgáddal:

az élők közül senki sem igaz színed előtt.

³Az ellenség üldözi lelkemet,

a földre tiporja életemet.

A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.

⁴A lélek eleped bennem,

a szív szinte megdermed bensőmben.

⁵Régmúlt napokra gondolok,

elmélkedem összes tettedről,

átgondolom, amit kezed művelt.

⁶Kitárom feléd a kezem,

lelkem utánad szomjazik,

mint a kiaszott föld.

⁷Siess, Uram, hallgass meg,

nézd, eleped a lelkem!

⁷Ne fordítsd el tőlem arcodat,

mert olyan leszek,

mint akik a sírba szállnak.

⁸Reggelente hadd érezzem jóságodat,

hiszen bízom benned.

Mutasd meg, melyik úton járjak,

hozzád emelem a lelkem.

⁹Ments meg ellenségeimtől, Uram,

hozzád menekültem.

¹⁰Taníts meg, miként teljesítsem akaratod,

hisz te vagy az én Istenem.

A te jó lelked vezessen a sima úton,

¹¹nevedért teremts belém életet, Uram,

s jóságodban vezess ki a gyötrelemből!

¹²Irgalmadban semmisítsd meg

ellenségemet, tedd ártalmatlanná,

akik szorongatják a lelkem,

mert, nézd, én a szolgád vagyok.