123 (122). ZSOLTÁR. A SZENVEDŐ EMBER IMÁJA
1(Zarándokének.) Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz.
2Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat.
3Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Eléggé megízleltük már a gyalázatot.
4Túlságosan megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét.