120 (119). ZSOLTÁR. A BÉKE ELLENSÉGEI
1(Zarándokének.) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott.
2Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől!
3Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv?
4A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével!
5Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom!
6Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik.
7Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.