¹Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért,

²mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik.

³Ezért a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia.

⁴A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront.

⁵Így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „A Fiam vagy, ma szültelek.”

⁶Másutt meg ezt mondja: „Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”

⁷Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált.

⁸Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult.

⁹Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,

¹⁰mert az Isten őt hirdette ki főpapnak, Melkizedek rendje szerint.

¹¹Erről még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok.

¹²Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre.

¹³Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek.

¹⁴A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.