A régi és az új áldozat.

¹Mivel a törvény a jövendő javak árnyéka, de nem a valóságok képe volt, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak.

²Nemde abbahagyták volna az áldozat bemutatását, ha a bemutatók egyszeri megtisztulás után megszabadultak volna a bűntudattól.

³Ellenkezőleg, éppen ez emlékeztette őket évről évre a bűnre.

⁴Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.

⁵Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem.

⁶Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat.

⁷Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.

⁸Először tehát ezt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved”, jóllehet ezeket a törvény írta elő.

⁹Azután így folytatta: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.

¹⁰E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.

¹¹Minden pap naponta elvégzi szolgálatát, és ugyanazt az áldozatot többször bemutatja, ezeknek azonban nincs erejük a bűn eltörlésére.

¹²Ő ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján.

¹³Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt.

¹⁴Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

¹⁵Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól:

¹⁶Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük – mondja az Úr. – Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom,

¹⁷bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem.

¹⁸Ám ahol ezek bocsánatot nyertek, ott nincs szükség bűnért való áldozatra.

IV. HITBELI HŰSÉG

Buzdítás az állhatatosságra.

¹⁹Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe.

²⁰Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk.

²¹Főpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt.

²²Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.

²³Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.

²⁴Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást.

²⁵Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot.

²⁶Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért,

²⁷hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat.

²⁸Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia.

²⁹Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.

³⁰Ismerjük jól, azt, aki így szólt: „Enyém a megtorlás, s én megfizetek.” Majd ismét: „Az Úr ítélkezik népe fölött.”

³¹Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni.

³²Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok.

³³Részint szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, részint közösséget vállaltatok azokkal, akik hasonlóképpen szenvedtek.

³⁴Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviseltétek, abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.

³⁵Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte.

³⁶Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek:

³⁷Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik.

³⁸Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem.

³⁹Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket.