Az új föld

¹Jövendölés

²Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkusz lakóhelyén, mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei.

³Hamat is az övé, amely szomszédos vele, [Tírusz] és Szidón is, bár nagyon bölcsnek tartja magát.

⁴Erődöt épített magának Tírusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint az utcán a sár.

⁵De lám, tulajdonává veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja.

⁶Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik,

⁷és Asdodban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom,

⁸kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták.

A Messiás

⁹Házam mellé rendelem őrnek az arra járók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert, lám, most tekintetbe vettem nyomorúságukat.

¹⁰Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.

Izrael újjászületése

¹¹Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.

¹²Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, (amelyben víz sem volt).

¹³Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza.

¹⁴Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; felbuzdítom fiaidat, Sion, [a te fiad ellen, Javán], s mint a hősök kardja, olyanná teszlek.

¹⁵Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében.

¹⁶A [Seregek] Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai.

¹⁷Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, [mint a ragyogó drágakövek a fejéken] a saját földjén.

¹⁸Ó, milyen jó lesz. Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól!