¹Júda és Támár története.Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel.

²Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette, és vele élt.

³Az fogant, és fiút szült, akit Ernek nevezett.

⁴Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte.

⁵Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte.

⁶Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett.

⁷Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét.

⁸Júda azt mondta Onannak: „Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.”

⁹Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának.

¹⁰Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt.

¹¹Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött, és visszatért apja házába.

¹²Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni.

¹³Mikor Támárnak megvitték a hírt: „Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni”,

¹⁴letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát, és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül.

¹⁵Júda észrevette, és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve.

¹⁶Odament hozzá az út szélére, és megszólította: „Gyere, veled akarok hálni.” Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: „Mit adsz, ha velem hálhatsz?”

¹⁷Küldök egy kecskebakot a nyájból” – felelte. Azt mondta: „Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd.”

¹⁸„Milyen zálogot adjak?” – kérdezte. Azt felelte: „A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz.” Neki adta, hált vele, és az teherbe esett.

¹⁹Azután felállt, és elment, letette a fátyolt, és újra felöltötte özvegyi ruháját.

²⁰Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott.

²¹Megkérdezte a helység embereit: „Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?” Azok ezt válaszolták: „Itt nem volt parázna nő.”

²²Erre visszatért Júdához, és mondta: „Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő.”

²³Júda így felelt: „Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg.”

²⁴Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett, és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.”

²⁵De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: „Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik.” És folytatta: „Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot.”

²⁶Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele.

²⁷Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében.

²⁸Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte, és így szólt: „Ez jött ki elsőnek.”

²⁹De az újra visszahúzta a kezét, és testvére jött ki. Erre így szólt: „Mihez csinálsz magadnak nyílást?” – és Perecnek nevezték.

³⁰Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.