¹Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.

²Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak.

³Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki.

⁴Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani.

⁵Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek.

⁶Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam.

⁷Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.”

⁸Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték.

⁹Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.”

¹⁰Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?”

¹¹Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.

¹²Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették,

¹³Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte.

¹⁴Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett.

¹⁵Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?”

¹⁶„Bátyáimat keresem – felelte –, mondd meg, hol legeltetnek?”

¹⁷A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket.

¹⁸Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg.

¹⁹Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó.

²⁰Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.”

²¹Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.”

²²Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához.

²³Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt,

²⁴őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne.

²⁵Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék.

²⁶Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk?

²⁷Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá.

²⁸Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet.

²⁹Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját,

³⁰visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?”

³¹Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották.

³²Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?”

³³Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!”

³⁴Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát.

³⁵Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja.

³⁶A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.