Dina meggyalázása.

¹Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait.

²Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erőszakot követett el rajta.

³A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele.

⁴Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: „Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen.”

⁵Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott.

Házassági szerződés a szichemiekkel.

⁶Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele.

⁷Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy ő Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.

⁸Hámor így szólt hozzájuk: „Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz.

⁹Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat,

¹⁰s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll előttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta.”

¹¹Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: „Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tőlem, megadom.

¹²Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám.”

¹³Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták.

¹⁴„Nem engedhetjük meg magunknak – mondták –, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít.

¹⁵Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek.

¹⁶Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek.

¹⁷De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk.”

¹⁸Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának.

¹⁹A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye.

²⁰Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz:

²¹„Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az ő lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk.

²²De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy ők is körül vannak metélve.

²³Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak.”

²⁴Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát.

Simeon és Lévi bosszúja.

²⁵A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit;

²⁶Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak.

²⁷Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat.

²⁸Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt.

²⁹Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt.

³⁰Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: „Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyűlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták előtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyőznek, és elpusztítanak családommal együtt.”

³¹De ők így feleltek: „Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnővel?”