Ábrahám (Ábrám) és Lót elválása.

¹Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is.

²Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban.

³A Negebről fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol először táborozott Bétel és Ai között,

⁴annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét.

⁵Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai.

⁶Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Mivel javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett.

⁷Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.)

⁸Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: „Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.

⁹Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra.”

¹⁰Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig.

¹¹Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól.

¹²Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott.

¹³A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen.

¹⁴Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: „Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra.

¹⁵Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre.

¹⁶Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is.

¹⁷Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt.”

¹⁸Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak.