II. ÁBRAHÁM TÖRTÉNETE

Ábrahám (Ábrám) meghívása.

¹Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.

²Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel.

³Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

⁴Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult.

⁵Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére.

⁶Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak.

⁷Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

⁸Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtől keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét.

⁹Majd tovább vonult a Negeb felé.

Ábrahám (Ábrám) Egyiptomban.

¹⁰Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.

¹¹Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt feleségéhez, Sáraihoz: „Jól tudom, hogy szép asszony vagy.

¹²Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak.

¹³Ezért mondd, hogy a húgom vagy, hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak.”

¹⁴Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép.

¹⁵A fáraó udvari főtisztviselői is látták és dicsérték a fáraó előtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték,

¹⁶Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki.

¹⁷Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt.

¹⁸Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: „Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged?

¹⁹Miért állítottad: a húgom – úgy, hogy feleségül vettem? Most itt a feleséged, vedd és távozz!”

²⁰A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék őt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza.