¹Uram, Atyám és életemnek Ura, ne szolgáltass ki kényükre-kedvükre, és ne engedd, hogy miattuk elbukjam.

²Ki forgatja a korbácsot az elmém felett, a bölcsesség fenyítő botját a szívem felett, hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben, és ne maradjanak bűneim büntetlen?

³Hogy ne gyarapodjék hebehurgyaságom, és a bűneim ne szaporodjanak. Hogy le ne roskadjak elleneim előtt, és az ellenségem ne diadalmaskodjon rajtam.

⁴Uram, Atyám, és életemnek Istene, ne verj meg engem nagyravágyó szemmel,

⁵és a mohóságot tartsd távol tőlem.

⁶Érzéki, testi vágy ne fogjon el, ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély.

⁷Fiaim, halljatok a száj fegyelméről, aki ezt megtartja, nem esik csapdába.

⁸Ajkával a bűnös bajba keveredik, elbukik a gőgös és a gyalázkodó.

⁹Ne szoktasd a szád az esküdözéshez, ne szokj rá, hogy a Szent nevét emlegesd.

¹⁰Mert amint a vallatóra fogott szolgát szíjból font korbáccsal kékre-zöldre verik, úgy az sem ment a bűntől, aki örökké esküszik és visszaél a Szentnek nevével.

¹¹Aki sokszor esküszik, bűnt halmoz fejére, s a büntető bot nem hagyja el házát. Ha hibázik, rajta a bűn büntetése, ha rá sem hederít, kétszeres a bűne. Ha hamisan esküszik, nem lehet igaz, és sok próbatételben lesz része házának.

¹²Van olyan beszéd, amely halált érdemelne – ne forduljon elő Jákobnak házában! Mert a jámboroktól távol áll az ilyen, ők nem hemperegnek a bűn fertőjében.

¹³Ne szoktasd a szádat zabolátlan szóra, mert könnyen átsiklasz a bűnös beszédre.

¹⁴Az apádra gondolj és szülőanyádra, amikor a nagyok társaságában ülsz. Előttük magadról ne feledkezzél meg, nehogy szokásaid zavarba hozzanak, s azt ne kelljen kívánnod: bár ne születtél volna, vagy átkoznod kelljen születésed napját.

¹⁵Azon, aki megszokta a hitvány beszédet, élete végéig nem fog a nevelés.

¹⁶Két embercsoport bűnt bűnre halmoz, s a harmadik hívja ki a haragot.

¹⁷A szenvedélyes vágy ég, mint a lángoló tűz, s nem alszik ki, amíg el nem emésztődik. Az ember, aki saját testével vétkezik, nem szűnik meg, míg a tűz le nem ég. Az erkölcstelennek minden falat édes, nem hagy fel a bűnnel, amíg csak meg nem hal.

¹⁸A férfi, aki vétkezik ágyában, azt gondolja magában: „Ugyan ki lát engem? Betakar a sötét, elrejtenek a falak, senki sem lát engem, miért félnék hát vétkezni? A Magasságbeli nem ügyel vétkemre.”

¹⁹Csak az emberek szemétől fél, s nem gondol arra, hogy az Úr szeme tízezerszeresen fényesebb a napnál: az embereknek minden útját látja, s a legrejtettebb zugba is behatol.

²⁰Minden dolgot ismer létrejötte előtt, hát hogyne ismerné bevégzése után?

²¹A város utcáin számadásra vonják, amikor nem is sejti, megállítják útján.

²²Így jár az asszony is, aki férjét elhagyja, és idegen embertől állít örököst.

²³Először, mert Isten törvényét megszegte, másodszor, mert vétett saját férje ellen. Végül: bujálkodott házasságot törve, s idegen férfitől szerzett gyermekeket.

²⁴A gyülekezet elé vezetik az ilyet, és a gyermekei szenvednek meg érte.

²⁵Nem fognak gyökeret verni gyermekei, és az ágaikon nem terem majd gyümölcs.

²⁶Utána átokként marad az emléke, eltörölhetetlen lesz a gyalázata.

²⁷A hátrahagyottak be fogják majd látni, nincs jobb a világon, mint az Úr félelme, s nincs édesebb, mint törvényeinek megtartása.