Boász elveszi Rutot.

¹Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a gyámolító, akiről beszélt, épp arra ment. Megszólította: „Gyere ide és ülj le!” A férfi odament és leült.

²Boász odahívott tíz férfit a város vénei közül, és így szólt: „Üljetek le!” Leültek.

³Aztán így szólt a gyámolítóhoz: „Noémi, aki hazatért Moáb földjéről, el akarja adni a földet, amely Elimeleché volt, a testvéremé.

⁴Azt gondoltam magamban, jó volna szólni neked, és azt mondani: Szerezd meg magadnak azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei előtt. Ha meg akarod váltani, hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és csak utánad következem.” A férfi azt válaszolta: „Igen, megváltom!”

⁵Boász tehát folytatta: „Attól a naptól, hogy Noémi kezéből megszerzed a földet, a moábita nő, Rut is a tied lesz, az elhunyt felesége, hogy így örökrészén fennmaradjon az elhunytnak a neve.”

⁶A gyámolító azt válaszolta: „Akkor nem válthatom meg, különben csorbát ejtek a saját örökrészemen. Élj te a jogommal, hisz én nem élhetek.”

⁷Izraelben régebben az volt a szokás, hogy megváltás vagy csere alkalmával az egyik levetette saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt Izraelben a bizonyítás módja a tanúk előtt.

⁸Akinek jogában volt a megváltás, azt mondta Boásznak: „Szerezd meg te magadnak”, s ezzel levetette saruját.

⁹Ezután Boász kijelentette a véneknek és az egész népnek: „Tanúim vagytok, hogy ami csak Elimeleché, Kiljoné és Machloné volt, azt ma mind megszereztem Noémi kezéből.

¹⁰Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!”

¹¹A kapunál levő egész nép ráfelelte: „Tanúi vagyunk.” A vének pedig így szóltak: „Az Úr tegye hasonlóvá az asszonyt, aki házadba került, Ráchelhez és Leához, akik megalapozták Izrael házát. Légy erős Efratában, és szerezz magadnak nevet Betlehemben!

¹²Utódod által, akit ennek a fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá Perecéhez, akit Támár szült Júdának!”

¹³Boász tehát elvette Rutot, s az a felesége lett. Amikor bement hozzá, az Úr megadta neki, hogy fiút foganjon és szüljön.

¹⁴Erre az asszonyok így szóltak Noémihez: „Legyen áldott az Úr, aki nem tagadta meg az elhunyttól a gyámolítót, hogy így neve fennmaradjon Izraelben.

¹⁵Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert menyed szülte, aki szeret téged, s többet jelent neked, mint ha hét fiad volna.”

¹⁶Akkor Noémi fogta a gyermeket, ölébe vette és dajkálta.

¹⁷A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. „Noéminak fia született” – mondták –, és elnevezték Obednek. Ő lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak.

Dávid családfája.

¹⁸Ez Perec családfája: Perec nemzette Hecront,

¹⁹Hecron nemzette Rámot, Rám nemzette Amminadabot,

²⁰Amminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Szalmont.

²¹Szalmon nemzette Boászt, Boász nemzette Obedet,

²²Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot.