Éjszakai találkozás Boásszal.

¹Anyósa, Noémi megkérdezte tőle: „Leányom, ne keressek neked egy nyugalmas otthont, ahol jól megy majd a sorod?

²Vagy nem rokonunk-e Boász, akinek a szolgáihoz szegődtél? Nos, ma este csépeli az árpát a szérűjén.

³Mosdj hát meg, végy illatszert, öltözz fel és menj le a szérűre, de ne ismerjen föl előbb, csak ha befejezte az evést és ivást.

⁴Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol alszik. Aztán menj, emeld fel a lábánál a takarót és feküdj oda. S ő majd megmondja, mit tegyél.”

⁵„Mindent megteszek, amit mondasz” – felelte Rut.

⁶Lement hát a szérűhöz és megtett mindent, amit anyósa meghagyott neki.

⁷Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és odafeküdt.

⁸Éjféltájban a férfi fázni kezdett. Amikor körülnézett, észrevette, hogy egy asszony fekszik a lábánál.

⁹„Ki vagy?” – rivallt rá. „A szolgálód vagyok, Rut – felelte. – Terítsd köntösöd csücskét szolgálódra, hisz te vagy a gyámolítónk!”

¹⁰Erre azt mondta: „Áldjon meg az Úr, lányom! Gyermeki szeretetednek ez az utolsó megnyilvánulása még többet ér, mint az első, hiszen nem fiatal férfiak után futottál, szegény vagy gazdag után.

¹¹Ne félj hát, leányom! Megteszek érted mindent, amire csak kértél, hisz Betlehem kapujánál mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy.

¹²Hanem igaz ugyan, hogy gyámolítód vagyok, de van egy másik gyámolítód is, aki közelebbi rokonod, mint én.

¹³Most éjszaka maradj itt, aztán, ha reggel kivált, hát jól van, váltson. De ha nem vált, akkor – amint igaz, hogy az Úr él – majd én kiváltalak.”

¹⁴Így hát ott maradt a lábánál fekve egészen reggelig. Boász fölkelt, mielőtt az egyik ember még fölismerhette a másikat. Mert így gondolkodott magában: „Nem kell megtudnia senkinek, hogy ez az asszony lejött a szérűre.”

¹⁵Aztán azt mondta: „Add ide a kendőt, amelyet magadra vetettél és tartsd ide!” Odatartotta, s beletett neki hat mérő árpát és feladta a vállára. Így tért vissza a városba.

¹⁶Amikor Rut visszaért anyósához, az megkérdezte tőle: „Hogy áll a dolog, leányom?” Rut elbeszélt mindent, amit a férfi tett érte.

¹⁷Aztán így folytatta: „Ezt a hat mérő árpát adta nekem, mondván: Nem térhetsz vissza anyósodhoz üres kézzel.”

¹⁸„Légy nyugodt, lányom – felelte Noémi –, addig is, míg megtudod, hogyan végződik a dolog. Az a férfi biztosan nem nyugszik addig, míg ügyedet még ma jóra nem fordítja.”