III. A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM

A zsidó nép meghívása.

1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben.

2Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma.

3Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért,

4Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.

5Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Ámen.

6Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt, hiszen nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik,

7s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő leszármazottai.

8Csupán „Izsák leszármazottjait hívják utódoknak.” Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak.

9Az ígéret ugyanis így hangzott: „A maga idején eljövök és Sárának fia lesz.”

10Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.

11Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna – hogy Isten szabad választása,

12amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön –, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.”

13Az Írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem.”

14Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla.

15Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.”

16Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen.

17Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.”

18Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar.

19„Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelősségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?”

20Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?

21Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja?

22S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra?

23S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni?

24Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,

25amint Ozeásnál mondja: Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem.

26És ahol azt mondják nekik: „Nem vagytok az én népem”, az élő Isten fiainak hívják majd őket.

27Izajás is fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.”

28Az Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön.

29Ahogy előre megmondta Izajás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”

30Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg.

31A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény teljesítésére.

32Vajon miért? Mert nem hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében,

33amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne.