Isten tervének végső kibontakozása.

¹Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből.

²Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen:

³„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?”

⁴S mit felelt rá az isteni szózat? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baál előtt.”

⁵Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján.

⁶S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

⁷Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak,

⁸ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik.

⁹Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá.

¹⁰Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat.

¹¹Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket.

¹²Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk.

¹³Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat,

¹⁴hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre.

¹⁵Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból?

¹⁶Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is.

¹⁷Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására.

¹⁸Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

¹⁹Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe.

²⁰Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj!

²¹Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez.

²²Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek.

²³S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket.

²⁴Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

²⁵Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek,

²⁶akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát.

²⁷Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket.

²⁸Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért.

²⁹Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.

³⁰Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok,

³¹úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak.

³²Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön.

³³Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!

³⁴Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki?

³⁵Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle?

³⁶Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.