Az ellenség újabb fondorlatai.

¹Amikor Szanballat, Tóbiás, az arab Gesem és a többi ellenségünk megtudta, hogy fölépítettem a falat, s többé már nincs rajta rés – csak a kapuszárnyakat nem szereltem akkor még föl –,

²Szanballat és Gesem ezt az üzenetet küldték: „Gyere el, találkozzunk Hak-Kefirimben, az Onó völgyében.” Az volt a szándékuk, hogy elbánjanak velem.

³Követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: „Nagy munkában vagyok, nem tudok elmenni. Abbamaradna a munka, ha itthagynám, s elmennék hozzátok.”

⁴Négyszer intézték hozzám ugyanezt a meghívást, és én mindig ugyanazt a választ adtam nekik.

⁵Akkor Szanballat ötödször is elküldte hozzám szolgáját, nyílt levél volt a kezében.

⁶Ezt írta benne: „A népek között az a hír terjedt el – Gasmu is megerősíti –, hogy te és a zsidók fel akartok lázadni. Azért építetted föl a falat, mert te akarsz a királyuk lenni.

⁷Prófétákat rendeltél, hogy Jeruzsálemben hirdessék rólad: Júdának királya van. Ez a hír eljut a király füléhez, ezért gyere, tanácskozzunk egymással!”

⁸Én azonban ezt a választ küldtem neki: „Semmi sem történt meg abból, amit állítasz, csak te találtad ki.”

⁹Meg akartak félemlíteni minket, és azt gondolták: „Kezük abbahagyja a munkát és nem fejezik majd be.” De ellenkezőleg, erőt gyűjtöttem kezembe.

¹⁰Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: „Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtajait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!”

¹¹De én azt válaszoltam: „Elmenekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan mehetne be a templomba a magamfajta ember, hogy megmentse életét? Nem megyek be.”

¹²Világosan láttam ugyanis, hogy nem Isten küldte, hanem csak azért mondta rám ezt a prófétai szózatot, mert Tóbiás megvesztegette,

¹³hogy félelmemben így tegyek és vétkezzem. Ürügyül szolgált volna nekik rosszindulatú megszólásra, arra, hogy gyalázhassanak.

¹⁴Emlékezzél, Istenem, Tóbiásra, tettei szerint és Noadja prófétaasszonyra is, és a többi prófétára, aki el akart rettenteni!

¹⁵Ötvenkét nap alatt, Elul hónap huszonötödik napján elkészült a fal.

¹⁶Amikor ellenségeink ezt mind megtudták, és a körülöttük levő nemzetek látták, nagy csoda volt a szemükben. Tudatára ébredtek, hogy Istenünk vitte véghez ezt a művet.

¹⁷Ebben az időben Júda több előkelő embere számos levelet küldött Tóbiáshoz, és Tóbiástól is érkeztek (levelek) őhozzájuk.

¹⁸Júdeában ugyanis sokan szövetségben voltak vele, mert Ara fiának, Sekanjának volt a veje, a fia, Jochanan pedig Berekja fiának, Mesullamnak a lányát vette feleségül.

¹⁹Még magasztalták is előttem jó tulajdonságait, és hírül vitték neki szavaimat. Tóbiás leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen.