1De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza.

2Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék.

3Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig.

4Ő maga a béke lesz.

5

6Megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba, és határainkat tiporja.

7Ha Asszíria betör országunkba és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene, nyolc vezető embert.

8Karddal őrzik majd Asszíria földjét, pallossal Nimród földjét.

9Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára.

10Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.

11Emeld kezedet ellenfeledre, s elpusztul minden ellenséged.

12Azon a napon – mondja az Úr – elveszem tőled lovaidat, elpusztítom harci szekereidet.

13Városaidat elsöpröm földedről, lerombolom erődeidet.

14A varázsszereket kiveszem kezedből, és nem lesz többé varázslód.

15Elveszem tőled a szobraidat meg az oszlopaidat,

16

17kiirtom az oszlopokat, elpusztítom bálványaidat,

18hogy ne imádkozhass többé kezed műve előtt.

19Haragomban és indulatomban bosszút állok minden népen, amely nem engedelmeskedett.