A népet elnyomó vezetők ellen

¹Azután így szóltam: Halljátok hát, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot?

²Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek.

³Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban,

⁴akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.

A haszonleső próféták ellen

⁵Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: „Béke!” De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene.

⁶Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul.

⁷Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendőmondókat. Mindannyian elfödik arcukat, mert nem jön az Istentől üzenet.

⁸Engem azonban erő tölt el, az Úr Lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát.

A felelős vezetőkhöz: Sion elpusztul

⁹Halljátok hát, Jákob házának fejedelmei, és Izrael házának vezérei, ti, akik megvetitek az igazságot, és ami jogos, azt kijátsszátok!

¹⁰Ti, akik vérdíjból építitek fel Siont, és gonoszságból Jeruzsálemet!

¹¹Fejedelmei ajándékért szolgáltatnak igazságot, papjai bérért döntenek, prófétái ezüstért jövendölnek. És még az Úrban bizakodnak! Azt mondják: „Nemde közöttünk van az Úr? Nem érhet minket semmi veszedelem!”

¹²Bizony, ezekért, vétkeitek miatt, felszántják Siont, mint a szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá válik, a templom hegye erdő borította magaslattá.