A MEGTORLÁS TÖRVÉNYE

A menedékvárosok.

¹Ha az Úr, a te Istened elpusztítja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked szándékozik adni az Úr, a te Istened, és örökükbe lépsz, megtelepszel városaikban és házaikban;

²országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost.

³Mérd ki az (oda vezető) utat, s aszerint oszd fel országodnak területét, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, három részre, hogy mindenkinek, aki embert öl, módjában legyen oda menekülni.

⁴Arra nézve, aki embert öl, s oda menekül, ez a törvény: Aki embertársát akaratlanul vagy anélkül, hogy előzőleg gyűlölte volna, agyonüti

⁵(mondjuk kimegy valaki embertársával az erdőre fát vágni, s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélről, eltalálja és agyonüti az embertársát), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon,

⁶s a vérbosszút álló felindultságában utol ne érje, mivel hosszú az út – különben agyonüti, bár az annak előtte nem gyűlölte, így nem érdemel halált.

⁷Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost.

⁸S ha az Úr, a te Istened kitágítja határaidat, amint megesküdött rá atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyet atyáidnak ígért,

⁹föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az ő útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat,

¹⁰nehogy ártatlan vér omoljon földeden, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, s vérontásnak bűne nehezedjék rád.

¹¹Ha ellenben valaki gyűlöli embertársát, meglesi és nekiesik, aztán úgy megüti, hogy belehal, mégis e városok valamelyikébe menekül,

¹²akkor városának vénei küldjenek érte, vitessék haza, s szolgáltassák ki a vérbosszút állónak, hadd haljon meg.

¹³Ne ismerj irgalmat iránta – ki kell az ártatlan vér ontását küszöbölni Izraelben, hogy jól menjen sorod.

A határkő.

¹⁴Embertársad mezsgyekövét, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul.

A tanúk.

¹⁵Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni.

¹⁶Ha valaki ellen hamis tanú lép fel és zendüléssel vádolja,

¹⁷mindkét viszálykodó fél álljon az Úr elé, a papok elé és az épp szolgálatot teljesítő bírák elé,

¹⁸aztán a bírák tartsanak alapos vizsgálatot. Ha kiderül a tanúról, hogy hamis tanú, testvérét alaptalanul vádolta,

¹⁹azt tegyétek vele, amit ő akart embertársával tenni. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!

²⁰A többiek is szerezzenek róla tudomást, hadd fogja el őket a félelem és ne merészkedjenek ilyet tenni körödben.

A megtorlás.

²¹Ne szánd meg!

²²Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!