A lévi fiai közül való papok.

¹A Lévi fiai közül való papok, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból, s a nekik járó adományokból éljenek.

²Az egész törzsnek ne legyen örökrésze testvéreik közt. Az Úr az ő örökségük, amint megígérte.

³Mégpedig ez jár a papoknak a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, marhát vagy juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot;

⁴add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját.

⁵Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre.

⁶Ha egy levita valamelyik városodból – bárhol egész Izraelben – elmegy, amint megteheti, arra a helyre, amelyet az Úr, az ő Istene kiválaszt,

⁷s ott éppen úgy ellátja az Úr, az ő Istene nevének szolgálatát, mint azok a levita testvérei, akik ott az Úr színe előtt állnak,

⁸kapjon ugyanolyan részt az eledelből, mint azok, tekintet nélkül arra, hogy mi jutott osztályrészül atyai jogon az eladott vagyonból.

A próféták.

⁹Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat.

¹⁰Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát;

¹¹aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz.

¹²Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled.

¹³Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez.

¹⁴Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendőmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg.

¹⁵Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok.

¹⁶Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: „Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!”

¹⁷Erre így szólt hozzám az Úr:

¹⁸„Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.”

¹⁹Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.

²⁰Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia.

²¹Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott?

²²(Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában, nem kell tőlük tartanod.