Jézus megkísértése.

¹Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult

²negyven napra. Itt megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.

³Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!”

⁴De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.”

⁵Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát.

⁶„Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom – mondta –, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom.

⁷Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.”

⁸Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”

⁹Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét!

¹⁰Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak; és:

¹¹Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.”

¹²De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”

¹³Miután az ördög minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust.

Jézus Galileába megy.

¹⁴Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken.

¹⁵Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta.

Jézus a názáreti zsinagógában.

¹⁶Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett.

¹⁷Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva:

¹⁸„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,

¹⁹és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.”

²⁰Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött.

²¹S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

²²Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia?” – kérdezgették.

²³Így szólt hát hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!”

²⁴Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában.

²⁵S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön.

²⁶De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz.

²⁷Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.”

²⁸Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában.

²⁹Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.

³⁰De ő áthaladt köztük és eltávozott.

Jézus Kafarnaumba megy.

³¹Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította őket.

³²Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.

A kafarnaumi ördögűzés.

³³Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt.

³⁴Ez hangosan kiabálta: „Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje.”

³⁵Jézus ráparancsolt: „Elhallgass és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta, kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki.

³⁶Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: „Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?”

³⁷Híre elterjedt az egész környéken.

Péter anyósának meggyógyítása.

³⁸Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta.

³⁹Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta.

Betegek gyógyítása.

⁴⁰Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket.

⁴¹Sokakból ördögök mentek ki, így kiáltozva: „Te az Isten Fia vagy!” De ő rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni őket, mert hisz tudták, hogy ő a Krisztus.

Jézus magányba vonul.

⁴²Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott őket.

⁴³De ő azt felelte: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.”

⁴⁴És hirdette Júdea zsinagógáiban.