Első találkozás a fáraóval.

¹Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: „Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem.”

²A fáraó így felelt: „Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el.”

³Ők folytatták: „A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk.”

⁴Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!”

⁵A fáraó még hozzáfűzte: „Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?”

A munkafelügyelőnek adott utasítás.

⁶A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak:

⁷„Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát.

⁸De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni.

⁹Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra.”

¹⁰A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: „Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát.

¹¹Járjatok utána és gyűjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb.”

¹²Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának.

¹³A felügyelők azonban szorongatták őket: „Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát.”

¹⁴Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: „Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?”

A héber munkavezetők panasza.

¹⁵Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal?

¹⁶Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.”

¹⁷Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak.

¹⁸Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.”

A nép szemrehányása, Mózes imája.

¹⁹Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik.

²⁰Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket.

²¹Ezekkel a szavakkal estek nekik: „Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.”

²²Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: „Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem?

²³Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet.”