A tízparancsolat.

¹Az Úr ezeket jelentette ki:

²„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

³Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.

⁴Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.

⁵Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.

⁶De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.

⁷Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi.

⁸Gondolj a szombatra és szenteld meg.

⁹Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat.

¹⁰A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek.

¹¹Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.

¹²Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.

¹³Ne ölj.

¹⁴Ne törj házasságot.

¹⁵Ne lopj.

¹⁶Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.

¹⁷Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.”

¹⁸Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett és távol maradt.

¹⁹Így szóltak Mózeshez: „Te beszélj hozzánk és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk.”

²⁰Mózes így felelt a népnek: „Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.”

²¹A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt.

2. A SZÖVETSÉG KÖNYVE

Az oltár törvénye.

²²Az Úr így szólt Mózeshez: „Közöld Izrael fiaival: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem hozzátok.

²³Ezért ne csináljatok mellettem még ezüstisteneket, és ne készítsetek magatoknak aranyisteneket.

²⁴Földből építs nekem oltárt, azon mutasd be az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, amelyeket juhaidból és szarvasmarháidból hozol. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemről megemlékezzenek.

²⁵Ha kőből építesz oltárt, ne építsd faragott kövekből. Ha megdolgozod vésővel, közönségessé válik.

²⁶Az oltárhoz ne gyere fel lépcsőkön, nehogy meztelenséged látható legyen.