Győzelmi ének.

¹Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak:

Győzelmi ének.

Magasztalom az Urat, mert dicsőség övezi,

Győzelmi ének.

a lovat és a lovast a tengerbe vetette.

²Az Úr az erősségem és menedékem,

ő lett a szabadítóm.

Ő az én Istenem, őt dicsőítem.

Ő az atyáim Istene, őt magasztalom.

³Az Úr nagy harcos, Jahve a neve.

⁴A fáraó szekereit és seregét

a tengerbe vetette,

legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben.

⁵A hullámok elborították őket,

úgy merültek a mélybe, mint a kő.

⁶Uram, a jobbod kitűnik erejével,

Uram, a jobbod leveri az ellenséget.

⁷Dicsőséged nagyságával

megbénítottad ellenségeidet,

haragod tüze megemésztette őket,

mint a pelyvát.

⁸Orrod leheletétől a víz feltornyosult,

a hullámok megálltak, mint a fal,

a habok a tenger közepén megmerevedtek.

⁹Az ellenség így szólt:

üldözőbe veszem, utolérem őket,

szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül.

Kivonom kardomat,

s kezem elpusztítja őket.

¹⁰De te kifújtad leheletedet,

s a tenger elborította őket.

Úgy merültek el, mint az ólom,

a hatalmas hullámokban.

¹¹Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül?

Kit övez a szentség úgy, mint téged?

Félelmetes vagy tetteidben,

¹¹csodákat művelsz.

¹²Kinyújtottad jobbodat,

a föld elnyelte őket.

¹³A népet, amelyet kiszabadítottál,

jóságosan vezetted,

elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez.

¹⁴A népek hallották és remegtek,

Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg.

¹⁵Edom fejedelmei megijedtek,

Moáb vezetőit elfogta a félelem,

s Kánaán minden lakója reszketett.

¹⁶Félelem és rettegés fogta el őket,

karod erejétől megmerevedtek, mint a kő.

Így vonult át néped, Uram,

így vonult át a néped, melyet kiváltottál.

¹⁷Elhoztad őket és elültetted,

a hegyen, amely a te szent örökséged.

Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé,

ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette.

¹⁸Az Úr uralkodik örökkön-örökké.

¹⁹Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak,

²⁰akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve.

²¹Mirjam így énekelt előttük:

„Magasztaljátok az Urat,

mert dicsőség övezi,

a lovat és a lovast a tengerbe vetette.”

II. VÁNDORLÁS A PUSZTÁBAN

Mara.

²²Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertől, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna.

²³Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserű volt. Ezért hívják a helyet Marának.

²⁴A nép zúgolódott Mózes ellen, és megkérdezték: „Mit fogunk inni?”

²⁵Ő az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tőle.

Itt adott nekik törvényt és jogot, és állította őket választás elé.

²⁶Így szólt: „Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak, és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod.”

²⁷Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett.