Az elsőszülöttség.

¹Az Úr így szólt Mózeshez:

²„Szentelj nekem minden elsőszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja – akár ember, akár állat –, az mind az enyém.”

A kovásztalan kenyér.

³Mózes így beszélt a néphez: „Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Az Úr erős kézzel hozott ki onnan benneteket. Ezért nem ehettek semmiféle kovászosat.

⁴Ma, Abib hónapban jöttetek ki.

⁵Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást.

⁶Hét napig kovásztalant kell enned. A hetedik napon az Úr tiszteletére ünnepi összejövetelt kell tartanod.

⁷Ezen a hét napon csak kovásztalant egyél, ne is találjanak nálad semmiféle kovászosat. Egész területeden ne lássanak nálad kovászos kenyeret.

⁸Ezen a napon ilyen magyarázatot adj fiaidnak: ez annak emlékére van, amit az Úr értem tett, amikor kihozott Egyiptomból.

⁹Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. Az Úr ugyanis erős kézzel hozott ki Egyiptomból,

¹⁰ezért kell neked ezt az előírást évről évre meghatározott időben megtartanod.

Az elsőszülöttek.

¹¹Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak,

¹²akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré.

¹³Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod.

¹⁴Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából.

¹⁵Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet.

¹⁶Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”

4. ÁTKELÉS A SÁS-TENGEREN

Izrael fiainak elindulása.

¹⁷Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjén át vezette őket, jóllehet az lett volna a rövidebb. Isten arra gondolt, hogy a nép megbánhatja, ha háborút kell kezdenie, és visszatér Egyiptomba.

¹⁸Ezért a Sás-tenger menti pusztán vezető útra terelte őket. Izrael fiai jól fölfegyverkezve vonultak ki Egyiptomból.

¹⁹Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: „Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal.”

²⁰Így indultak el Szukkotból, és a pusztaság szélén, Etamban táboroztak le.

²¹Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak.

²²Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.