A népek megítélése

¹„Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát,

²összegyűjtöm majd a népeket, leviszem őket a Jozafát völgyébe, és ítéletet tartok ott fölöttük népem és örökségem, Izrael miatt; amiért szétszórták a népek közé, s megosztották országomat.

³Sorsot vetettek népem fölött; céda nőért gyermeket adnak cserébe, lányt adnak borért, hogy ihassanak.”

A föníciaiak és a filiszteusok ellen

⁴„Mit akartok tőlem, Tírusz és Szidón? És ti, filiszteusok tartományai? Ti akartok talán bosszút állni rajtam? Ha bosszút álltok rajtam, bosszútokat csakhamar visszafordítom fejetekre.

⁵Ti, akik elvettétek ezüstömet, aranyomat, s drága kincseimet templomaitokba vittétek!

⁶Ti, akik Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok Javán fiainak, hogy távol kerüljenek hazájuktól!

⁷Lám, visszahívom őket arról a helyről, ahová eladtátok őket, és gonoszságotokat visszafordítom fejetekre.

⁸Eladom fiaitokat és lányaitokat, kiszolgáltatom őket Júda fiainak, hogy adják el őket a sábaiaknak, egy távoli népnek – az Úr mondta ezt.”

A népek egybegyűjtése

⁹Hirdessétek ki a népek között: Készüljetek fel a harcra! Jöjjenek, s álljanak csatasorba mind a harcosok!

¹⁰Öntsetek kardot az ekevasból, lándzsát a sarlóból! Mondja az erőtlen is: „Hős vagyok!”

¹¹Siessetek, gyertek, minden népek körös-körül, és gyűljetek ott egybe! [Vezesd elő, Uram, a hőseidet!]

¹²„Keljenek fel, vonuljanak fel a népek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nép felett.

¹³Lendítsétek meg a sarlót, mert beért a vetés; gyertek, tapossátok, mert megtelt a sajtó és túlárad a prés: oly nagy a gonoszságuk!”

¹⁴Egyre több a nép a Döntés völgyében; mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!

Az Úr napja

¹⁵Elsötétedik a nap és a hold, a csillagok elvesztik fényüket.

¹⁶Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. De népének mentsvára az Úr, Izrael fiai számára menedék.

¹⁷Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon, szent hegyemen lakom. Szent hely lesz akkor Jeruzsálem, nem léphetnek be többé oda idegenek.

Paradicsomi állapot. Izrael újjászületik

¹⁸Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok völgyét.

¹⁹Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban.

²⁰Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké.

²¹„Megbosszulom vérüket, nem kegyelmezek”, és az Úr a Sionon fog lakni.

²²

Bizalom Istenben.

²³Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót?

²⁴Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erőt adtál.

²⁵Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad.

²⁶Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütődsz, hogy terád is rád került a sor?

²⁷Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni?

²⁸Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás?

²⁹Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak.

³⁰Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket.

³¹Ordít az oroszlán, bömböl a nősténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát.

³²Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nőstény kölykei szétszélednek.

³³Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását.

³⁴Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre,

³⁵félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom.

³⁶Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála.

³⁷Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem előtt, és hallottam suttogó beszédét:

³⁸Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt?

³⁹Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót.

⁴⁰Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét?

⁴¹Reggeltől estéig tönkreveri őket, eltűnnek örökre, és ki gondol rájuk?

⁴²Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.