II. AZ ÚJ KORSZAK ÉS AZ ÚR NAPJA

A Lélek kiáradása

¹„Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.

²Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.

³Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat.

⁴A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja.

⁵Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék – amint megmondta az Úr – a menekültek számára, akiket meghív az Úr.”

⁶

II. PÁRBESZÉDEK

1. A VITA ELSŐ MENETE

Jób elátkozza születése napját.

⁷Így szólt:

⁸Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: „Fiú fogantatott.”

⁹Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye!

¹⁰Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség!

¹¹Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának!

¹²Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást!

¹³Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a Leviatánt ingerelni tudják!

¹⁴Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét!

¹⁵Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől.

¹⁶Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem?

¹⁷Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket?

¹⁸Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna.

¹⁹A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak.

²⁰Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel.

²¹Mint koraszülött, akit mielőtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott.

²²Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak.

²³Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja.

²⁴Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától.

²⁵Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet?

²⁶Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset.

²⁷Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának.

²⁸Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt?

²⁹Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom.

³⁰Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett.

³¹Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.