Az evangélium János szerint

Előszó.

¹Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,

²ő volt kezdetben Istennél.

³Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.

⁴Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.

⁵A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.

⁶Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.

⁷Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.

⁸Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.

⁹(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.

¹⁰A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.

¹¹A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

¹²Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,

¹³akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

¹⁴S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

¹⁵János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.”

¹⁶Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

¹⁷Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.

¹⁸Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

I. AZ ELSŐ HÚSVÉT

Keresztelő János első tanúságtétele.

¹⁹János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?”

²⁰Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.”

²¹Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” – Erre is nemmel válaszolt.

²²Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?”

²³Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta.

²⁴A küldöttek a farizeusoktól jöttek,

²⁵s tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?”

²⁶János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek,

²⁷aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”

²⁸Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

²⁹Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.

³⁰Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.

³¹Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.”

³²Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt.

³³Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.

³⁴Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”

Az első tanítványok.

³⁵Másnap megint ott állt János két tanítványával,

³⁶s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!”

³⁷E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött.

³⁸Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol lakol?”

³⁹„Gyertek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.

⁴⁰A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére.

⁴¹Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, s

⁴²elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved.”

⁴³Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: „Gyere és kövess!”

⁴⁴Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt.

⁴⁵Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát.”

⁴⁶„Jöhet valami jó Názáretből?” – kérdezte Natánael. „Gyere és győződjél meg róla!” – felelte Fülöp.

⁴⁷Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.”

⁴⁸Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.”

⁴⁹Natánael erre felkiáltott: „Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”

⁵⁰Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni.” Majd hozzátette:

⁵¹„Bizony, bizony, mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl­ s leszállnak az Emberfia fölött.”