¹Ha a pusztában akadna számomra

utasnak való szállás,

akkor itthagynám népemet

és messze mennék innét,

mert mindnyájan házasságtörők,

hitszegő népség.

²Felajzzák nyelvüket, mint az íjat;

a hazugság, s nem az igazság

uralkodik az országban.

Bizony, bűnt bűnre halmoznak,

de az Urat, őt nem ismerik.

³Ki-ki őrizkedjék barátjától,

és még a testvérében se bízzék!

Mert minden testvér Jákob szerepét játssza,

és álnokul jár el minden jóbarát.

⁴Az egyik becsapja a másikat,

s nem mondanak egymásnak igazat.

Nyelvüket hazug szóra idomították;

teljesen megromlottak,

s már megtérésre is képtelenek.

⁵Erőszakot erőszakra!

Hazugságot hazugságra!

De az Úrról nem akarnak tudni.

⁶Ezért ezt mondja a Seregek Ura:

Nos, megolvasztom

és próbának vetem őket alá.

Mert mi egyebet tehetnék velük

gonoszságaik miatt?

⁷A nyelvük halálos nyílhoz hasonló,

csupa hazugság ajkuk minden szava.

„Békesség” – mondogatják egymásnak,

de a szívében cselt vet

az egyik a másiknak.

⁸Hát az ilyenekért tán ne büntessem meg

őket – mondja az Úr –,

és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?

Siratóének Sion fölött

⁹Kezdjetek sírásba és jajgatásba

Siratóének Sion fölött

a hegyek miatt,

Siratóének Sion fölött

és a puszta legelői miatt

Siratóének Sion fölött

mondjatok siratóéneket,

Siratóének Sion fölött

mert fölperzselték őket,

Siratóének Sion fölött

és senki nem jár arra,

Siratóének Sion fölött

nem hallatszik többé a nyájak hangja.

Siratóének Sion fölött

Az égi madaraktól a barmokig

Siratóének Sion fölött

minden elfutott és elmenekült.

¹⁰Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet,

sakálok tanyájává,

¹⁰Júda városait meg lakatlan sivataggá.

¹¹Hol van olyan bölcs ember,

aki ezt megérti?

Akihez az Úr szája szólhat,

és így tudtul adhatja:

Miért hever romokban az ország,

s miért ég ki, mint a sivatag,

ahol senki se jár.

¹²Ezt mondja az Úr: Azért történt meg, mert elhagyták törvényemet, amelyet szabtam nekik; mert nem hallgattak szavamra és nem igazodtak hozzá.

¹³Inkább szívük gonosz szándékát követték és a Baálok nyomába szegődtek, ahogy őseiktől tanulták.

¹⁴Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, ürmöt adok ennek a népnek ételül és mérgezett vizet italul.

¹⁵És olyan nemzetek közé szórom szét őket, amelyeket sem ők, sem atyáik nem ismertek. Addig üldözöm őket a karddal, amíg csak meg nem semmisülnek.

¹⁶Rajta! Hívassátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek; küldjetek olyanokért, akik jól tudnak sírni!

¹⁷Siessetek!

Kezdjetek fölöttünk gyászénekbe,

hogy szemünkből csak úgy peregjen a könny,

és a szempillánk könnytől ázzék!

¹⁸Magáról a Sionról is siralom szava hangzik:

„Ó, hogy elpusztultunk,

rettenetesen megszégyenültünk!

Mert itt kell hagynunk az országot,

és otthonaink elárvulnak utánunk.”

¹⁹Halljátok, ti asszonyok, az Úr szavát,

fogadja be fületek ajkáról a szót.

Tanítsátok meg leányaitokat siralomra,

tanítsátok meg egymást

ezt a gyászéneket mondani:

²⁰„A halál bemászott ablakainkon,

behatolt palotáinkba.

Letarolta csecsemőinket az utcán,

és ifjainkat a tereken.

²¹A holttestek ott hevernek,

mint a ganéj a föld színén.

Vagy mint a levágott rendek a kaszás után,

és nincs, aki összegyűjtse őket.”

Az igazi bölcsesség

²²Ezt mondja az Úr:

Az igazi bölcsesség

Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs,

Az igazi bölcsesség

s ne az erejével az erős,

Az igazi bölcsesség

és a gazdag se a gazdagságával dicsekedjék,

²³hanem aki dicsekedni akar,

azzal dicsekedjék,

hogy van benne értő lélek és ismer engem,

mert én vagyok az Úr, és én kegyelemben,

igazságban és hűségben kormányozom a földet;

ezekben lelem kedvemet – mondja az Úr.

Hiú reménykedés a körülmetélésben.

²⁴Jönnek majd a napok – mondja az Úr –, amikor majd megbüntetem mind, aki csak test szerint van körülmetélve;

²⁵Egyiptomot, Júdát, Edomot, Ammon fiait, Moábot és a pusztában lakó nyírott fejűeket, mind. Mert ezek a népek és Izrael egész háza a szívükben körülmetéletlenek.