1Ha majd eljön az az idő – mondja az Úr –, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.
2És kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegődtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén.
3És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzedékből mindenütt, ahová csak szétszórom őket – mondja a Seregek Ura.
Izrael gonoszsága
4Így beszélj: Ezt mondja az Úr:
Izrael gonoszsága
Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra?
Izrael gonoszsága
És aki eltéved, többé nem tér vissza?
5Akkor ez a nép miért tart ki
eltévelyedésében,
megátalkodva a hűtlenségben?
Ragaszkodnak a hazugsághoz,
s nem akarnak visszatérni.
6Mekkora figyelemmel hallgattam:
De ők nem mondják,
amit mondaniuk kellene,
egy se bánja közülük gonoszságát.
Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem!
Mindenki rohan a maga útján,
mint a ló, amely a csatába vágtat.
7A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét;
a gerlice, a fecske és a daru
pontosan tudja, mikor kell költöznie.
De az én népem nem ismeri
az Úr ítéletét!
A törvény a papok kezén
8Hogy meritek azt mondani:
A törvény a papok kezén
Bölcsek vagyunk,
A törvény a papok kezén
hiszen mienk az Úr törvénye?
A törvény a papok kezén
Bizony azt is meghamisította
A törvény a papok kezén
az írástudók hazug íróvesszeje.
9Ezért megszégyenülnek a bölcsek;
rémület vesz rajtuk erőt és tőrbe esnek,
mert elvetették az Úr szavát.
Mi hasznuk van így a bölcsességükből?
Egy régebbi fenyegetés megismétlése
10Ezért asszonyaikat idegeneknek adom,
Egy régebbi fenyegetés megismétlése
földjeiket meg új birtokosoknak.
Egy régebbi fenyegetés megismétlése
Hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig
Egy régebbi fenyegetés megismétlése
mindnyájan rút haszonra lesnek.
Egy régebbi fenyegetés megismétlése
A próféta éppen úgy, mint a pap,
Egy régebbi fenyegetés megismétlése
csalárdságot művel.
11Népem leányának sebeit
hazugsággal gyógyítják,
amikor így beszélnek:
„Békesség, békesség”,
noha nincsen békesség.
12Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt.
De nem! Ők nem szégyenkeznek,
hiszen már pirulni sem tudnak.
Ezért elesnek majd, ha minden elesik;
látogatásom idején a földre roskadnak
– mondja az Úr.
Fenyegetés Júda szőlője ellen
13Szeretnék szüretelni náluk
Fenyegetés Júda szőlője ellen
– mondja az Úr –,
Fenyegetés Júda szőlője ellen
de nincs szőlő a szőlőtőkén,
Fenyegetés Júda szőlője ellen
13sem füge a fügefán,
Fenyegetés Júda szőlője ellen
még a levél is lehervadt róla.
Fenyegetés Júda szőlője ellen
Ezért hoztam pusztítókat rájuk,
Fenyegetés Júda szőlője ellen
hadd pusztítsák el őket.
14„Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekező!
Menjünk a megerősített városokba,
és pusztuljunk el ott!
Az Úr, a mi Istenünk
átengedett minket a pusztulásnak,
mérgezett vizet itatott velünk,
mert vétkeztünk ellene.
15A békességet vártuk,
de nem jött semmi jó,
a gyógyulás idejét,
de lám, itt a rettenet.
16Dán felől hallatszik már
lovainak horkanása;
harci paripáinak nyerítésétől
megrendül az egész föld.
Eljönnek és felfalják az országot,
mindent, amije csak van,
a várost és lakóit.”
17Igen, mérges kígyókat küldök rátok,
amelyeket nem lehet megbűvölni,
és megmarnak benneteket
– mondja az Úr –,
18gyógyíthatatlanul.
A próféta panasza éhínség idején
Fájdalom vesz rajtam erőt,
A próféta panasza éhínség idején
s szívem kesereg bensőmben,
19mert népem leányának jajszavától
hangzik az egész ország.
„Hát már nincs az Úr a Sionon?
Nincs ott többé Királya?”
[Miért ingereltek haragra
faragott képeikkel,
az idegen országokból való
hiábavalóságokkal?]
20„Elmúlt az aratás, véget ért a nyár;
de számunkra nem érkezett el
a szabadulás.”
21Népem leányának nyomorúsága
az én nyomorúságom is;
szomorkodom, elfog a rémület.
22Hát nincs már balzsam Gileádban,
nincs ott többé orvos?
Miért nem gyógyul be
népem leányának sebe?
23Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék,
és a szememből könnyek patakja fakadjon,
hogy éjjel-nappal sirathassam
népem leányának megöltjeit?