4. A KIVÁLTSÁGOS VÁROSOK
A menedékvárosok.
1Így szólt az Úr Józsuéhoz:
2„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes keze által beszéltem nektek,
3hogy aki embert öl, tévedésből [akaratlanul] emberölés bűnébe esik, oda menekülhessen, s hogy a vérbosszút álló elől menedékül szolgáljanak.
4[Ezek valamelyikébe meneküljön hát, aki embert öl, álljon a kapu elé, és ügyét adja elő a véneknek. Ezek fogadják be a városukba, s jelöljenek ki neki lakóhelyet, hogy köztük lakjon.
5Ha a vérbosszút álló keresi, ne adják kezére, mert akaratlanul ölte meg embertársát, anélkül, hogy gyűlölte volna.
6Aki embert öl, maradjon e városban], míg a közösség ítélőszéke elé nem kerül [annak a főpapnak a haláláig, aki abban az időben éppen betölti a papi tisztet. Csak akkor térhet vissza, aki embert ölt, városába és házába, abba a városba, ahonnan elmenekült].”
7Erre a célra szentelték tehát Galileában Naftali hegyén Kedest, Efraim hegyén Szichemet, Júda hegyén Kirjat-Arbát, azaz Hebront.
8A Jordán másik oldalán, kelet felé, a Jerikóval szemközti pusztán, a fennsíkon Becert jelölték ki Ruben törzse részéről és Ramotot Gileádban Gád törzse részéről, Manassze törzse részéről pedig Golánt Básánban.
9Ezek voltak az Izrael fiainak és a köztük élő idegennek kijelölt városok, hogy bárki oda menekülhessen, aki tévedésből embert öl, s megmeneküljön a vérbosszút álló kezétől, míg a közösség elé nem áll.