Az ember csak maga tudja a baját

¹Jób ekkor válaszolt és így szólt:

²Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném,

³tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat.

⁴Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak.

⁵Ordít a vadszamár a kövér mezőben, takarmánya előtt bőg talán a bika?

⁶Lehet-e só nélkül enni, mi ízetlen, tojásfehérjének jó talán az íze?

⁷Irtózom még hozzányúlni is, betegségemben mégis ez az eledelem.

⁸Ó, ha teljesülhetne kívánságom, és Isten megadná, amit úgy szeretnék!

⁹Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne.

¹⁰Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát.

¹¹De hol vegyek erőt végső kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam?

¹²Erős vagyok tán, olyan mint a szikla, talán kemény ércből jött létre a testem?

¹³Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva?

¹⁴Aki embertársával nem érez együtt, az az Úr félelmével is szakít.

¹⁵Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hűtlen patakoknak medre:

¹⁶mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja őket;

¹⁷a hőség idején aztán kiszáradnak, a nagy forróságban üres lesz a medrük.

¹⁸Letérnek az útról (értük) a karavánok, bolyongnak a pusztán, s ott lelik végüket.

¹⁹Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai.

²⁰Reményük azonban csalódássá válik, mikor odaérnek, látják, becsapódtak.

²¹Ilyenek lettetek számomra most ti is: Látva nagy bajomat, féltek tőlem.

²²Kértem-e tőletek: „Adjatok valamit, osszátok meg velem vagyonotok,

²³szabadítsatok ki az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnok hatalmából!”?

²⁴Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam.

²⁵Őszinte beszédem kigúnyoljátok. Vajon mit bizonyít ócsárlástok?

²⁶Csak korholásra gondoltok ki szavakat? A kétségbeesettnek szava olyan, mint a szél?

²⁷Még az árvára is sorsot vetnétek, a barátotokat is elárvereznétek.

²⁸Legyetek szívesek, forduljatok felém! Szemtől szemben biztos nem hazudom.

²⁹Forduljatok felém, de hamisság nélkül! Forduljatok felém: igazam most is áll!

³⁰Hazudik tán nyelvem? S az ínyem nem érezné-e a bűnt?