¹Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt:

²A Mindenhatóval pörlekedő meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen!

³Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt:

⁴Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem.

⁵Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz.

⁶A viharból szólt az Úr Jóbhoz és azt mondta:

⁷Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel!

⁸Semmivé akarod tenni igazamat, el akarsz ítélni, hogy igazad legyen?

⁹Van-e karod olyan, mint Istennek? Tudsz-e hangoddal, mint ő mennydörögni?

¹⁰Ékesítsd fel magad fönséggel s nagysággal, öltözködj csak fel fénybe, méltóságba!

¹¹Engedd szabadjára haragod árját, nézd meg, ami csak büszke és hajlítsd meg!

¹²Alázd meg a gőgöst egy pillantásoddal, tipord el helyükön a gonosztevőket!

¹³A föld alá rejtsd el együtt valamennyit, mélységes tömlöcben némítsd el arcukat!

¹⁴Akkor aztán én is elismerlek, mert saját jobb karod vívta ki győzelmed.

¹⁵Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha.

¹⁶Nézd, micsoda erő van az ágyékában, és lásd, mily erősek a hasizmai!

¹⁷Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak.

¹⁸A csontjai ércből öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok.

¹⁹Remekmű az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette.

²⁰A hegyek környékétől eltiltották, s minden vadtól, amely ott űzi játékát.

²¹A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtőzködik a nádban és mocsárban.

²²A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte.

²³Nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán.

²⁴Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát?

²⁵Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni?

²⁶Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal?

²⁷Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgő szókat intéz tán hozzád?

²⁸Esetleg majd szerződést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra?

²⁹Játszhatol-e vele, mint egy kismadárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni?

³⁰Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta?

³¹Meg tudod-e a bőrét horoggal tűzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal?

³²Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed!