¹Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek,

²tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek?

³Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják.

⁴A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza.

⁵Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét?

⁶Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot.

⁷Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását.

⁸A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál.

⁹Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál?

¹⁰Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani?

¹¹Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját?

¹²Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed?

¹³Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával?

¹⁴Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket.

¹⁵Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja.

¹⁶Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága.

¹⁷A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten.

¹⁸De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn.

¹⁹Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted?

²⁰Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt.

²¹Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába.

²²Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni.

²³A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa.

²⁴Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani.

²⁵Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását.

²⁶Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve?

²⁷A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba?

²⁸A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson.

²⁹Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme.

³⁰Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.